Az online emlékezeti helyek már évek óta nagy népszerűségnek örvendenek. Ezeken a website-okon a rokonok az elhunyt emlékművét hozhatják létre, az élettörténetét írhatják meg, képeket videókat tölthetnek fel. Ezekkel szemben az I-Memoriallal a saját sírkövünket építhetjük fel, és halálunk után még kommunikálhatunk is a rokonainkkal.
Az interneten rengeteg, főleg angol nyelvű memorial site található, ilyen például a Virtual Memorials - amely az egyik legrégibb ilyen honlap - , a MemoryOf és a Much Loved, a magyar oldalak közül pedig a Gyertyaláng lett a legsikeresebb. Ezeken az oldalakon a hozzátartozók állíthatnak emléket az elhunytaknak, bizonyos szolgáltatások ingyen, mások pénzért elérhetők. 2009 óta viszont nemcsak ezeken az oldalakon, hanem a Facebook-on is hozhatunk létre emlékhelyet, ugyanis ha jelentjük az elhunyt felhasználókat, akkor a profiljuk különleges beállításokat kap (például eltávolítanak minden bizalmas információt, elérhetőséget, és csak a barátok láthatják a profilt.)
Az I-Postmortem két szolgáltatást működtet: az egyik az I-Tomb (a virtuális temető), a másik pedig az I-Memorial, amely abban különbözik a felsorolt virtuális emlékhelyektől, hogy itt saját magunk építhetjük fel emlékművünket. A feltöltött adatok egészen addig titkosak maradnak, amíg a felhasználó meg nem hal. Az emlékmű nyilvánossá válásához még a halálunk előtt találnunk kell 1 - 3 olyan hozzátartozót, aki bejelenti az oldalon, hogy meghaltunk, és végrehajtja az általunk hátrahagyott instrukciókat. (Egyébként a szolgáltatásról nekem azonnal a P. S. I love you című film jutott eszembe, ahol a férfi(fő)szereplő szintén a halála után üzenget a barátnőjének.)
Az oldal négy különböző tartalom létrehozását teszi lehetővé. Az első az úgynevezett emlékmű, ez fog meglenni a virtuális temetőben (I-Tomb, itt már elhunyt személyeknek is lehet állítani sírkövet). Ide lehet feltölteni az élettörténetet, videókat, zenéket, tulajdonképpen bármilyen dokumentumot, amelyet a felhasználó publikusnak tart. Az emlékművön kívül lehet hagyni üzeneteket is, amely szintén bármi lehet (hang, videó, dokumentum), és amely az általunk megjelölt személyhez fog eljutni a halálunk után. Az üzeneteken kívül meghagyhatjuk utolsó kívánságainkat is, például arra vonatkozóan, hogyan rendezzék üzleti ügyeinket, vagy hogyan szervezzék temetésünket. A negyedik létrehozható tartalom pedig egy online páncélszekrény, ahol a titkos dokumentumainkat tárolhatjuk. Ezek a dokumentumok már nem elérhetőek bárki számára, és a halál után öt évvel törlődnek is.
A szolgáltatás szlogenje szerint mindenkinek szüksége van egy I-Tombra, de miért is? A honlap szerint nagyon fontos, hogy ápoljuk az örökségünket, ezzel pedig az I-Memorial három emberi szükségletet is kielégít: nyomot hagyunk a világban; nyugodtan halunk meg, mert elmondtunk mindenkinek mindent, amit akartunk; és a hozzátartozóink is tudni fogják, hogy mit kezdjenek a pénzügyeinkkel, hogyan rendezzék meg a temetésünket.
Az oldal megfogalmazása szerint még a gyerekeink gyerekei is tudni szeretnék majd,hogy milyenek voltunk, erre kínál megoldást a szolgáltatás, amely ráadásul az emberiség történetében először teszi lehetővé, hogy mindenki elérje a halhatatlanságot. Ez azonban nagy valószínűséggel nem így lesz: a fejlesztés azt feltételezi, hogy a digitális emlékezet tartósabb mint a generációkon át öröklődő emlékezet. Azonban tekintve az internetes szolgáltatások gyors változását, a dédunokánk valószínűleg nem is fog tudni róla, hogy valaki éveken keresztül fizetett azért, hogy megmaradjon az emlékműve egy virtuális temetőben.
A szolgáltatás nem a családi emlékezetről, nem is a halhatatlanságról szól, és nem a hozzátartozóknak készül. Sokkal inkább szól egyrészt az üzletről: az I-Memorial profil fenntartása ugyanis évente 120 dollár, míg az I-Tombé 50 dollár. Ahogy minden folyamatosan áthelyeződik az online színtérre, a halál is egy egyre nagyobb üzletté válik a digitális világban, főleg, hogy a virtualitás látszólag a halhatatlansággal kecsegtet. Másrészt a szolgáltatás a még élő felhasználó megnyugvására szolgál, hiszen így azt hiheti, hogy úgy fognak rá emlékezni, ahogy ő akarja, nem úgy, ahogy a családi történetekben esetleg fennmarad az emléke.
